Vértengerek - Andrew Chapman

Bár a Skorpiók mocsara és e között jó pár könyv megjelent hivatalosan, de a legtöbbjük nem Titán világán játszódik. A két kivétel pedig történetileg összefüggő és Titán időrendje szerint jóval később játszódnak. Úgyhogy a következő kalandom a Vértengerek kalózokkal teli városaiba vitt.

A könyvet Andrew Chapman írta és 1985-ben jelent meg a “Ian Livingstone és Steve Jackson ajánlatával” zászló alatt. Nálunk magyarul 1990-ben került a boltokba a Kaland Játék kockázat sorozatban a Rakéta gondozásában.

Ha jól emlékszem ez egyike azon könyveknek, amit csak később tudtam megszerezni, a példányomat egy haver lomtalanításra ítélt könyveiből mentettem ki. Nem is bánom, hogy nem találkoztam vele korábban, ugyanis az eddigi könyvektől eltérően már az alapfelvetés sem szimpatikus számomra. A hős ezúttal egy kegyetlenségéről, kapzsiságáról és szerencsejáték függőségéről hírhedt kalóz. Ellentétben a már említett Skorpiók mocsarával itt már a választási lehetőséget sem adják meg az olvasónak, hogy melyik oldalra áll. Mondanom sem kell, máris csökkent lelkesedéssel kezdtem neki az kalandnak.

A történet szerint antihősünk Tar városában született hírhedt kalózkapitány. Abdullal ketten vezetik a romlottság és kapzsiság példaképének toplistáját. Egy kockázás alkalmával fogadást kötnek, hogy Nippur városába érve ki szerzi a legtöbb aranyat és rabszolgát, feltehetően ártatlanok százait lemészárolva közben. Már másnap neki is indulnak ki-ki a maga legénységével a kalózok cseppet sem hősies útjának.

A könyv az korábbi alkotásokhoz hasonlóan szintén alkalmaz egyedi szabályokat, ezúttal a több emberes küzdelemmel. Illetve időlimittel és pontszámozással fűszerezik a játékot. Bár mivel a történet egy velejéig romlott emberről szó, így a korábban ismertetett könyvekkel ellentétben meg sem próbáltam egy “közös” hős útjába beilleszteni a kalandot. Mindig is a bár kaotikus, de jó karakterekkel szimpatizáltam, így a kerettörténetbe cseppet sem tudtam beleélni magam.

A személyes ellenszenvemet félretéve azoknak tudom jó szívvel ajánlani a könyvet, akik megcsömörlöttek a hősöket szerepeltető pátoszi játékkönyvektől és már alig várják, hogy kiélhessék sötét oldalukat, vagy eleve mindig is gonosz karakterrel szerettek volna játszani.